Tantra-Fény-Mag logo

Fiatalnak Maradni?

Egészségesen élni?

A Gyönyört Megtapasztalni?

Mi  a TITOK?

Kezdjünk bele együtt a Megoldásokba!

2 INGYENES Pdf,

csak Kattints  IDE!

Élj 100 Évig Egészségben | A Tantra Masszázs 11 Titka | Ajándék PDF | Hírlevél feliratkozás Élj 100 Évig Egészségben

&

A Tantra Masszázs 11 Titka

Részben Spirituális tartalom!

____________

Mégis mindezt honnan veszem?
Onnan, hogy én már rátaláltam ezekre a MEGOLDÁSOKra!

Olvasd el az e-füzeteket

és légy kitartó!

Az érkező e-mail sorozat segíteni fog!

VilágTudat Blog | Donably Támogatás

Előző Életek 1. A Hírvivő Harcos-Mágus

2017. október 22.
szerző: Kristóf István
téma: Mende-Monda

Szeretettel és kedvesen fogadtak, majd hívtak és kísértek. A Nagy Tanácshoz kellett vinnem a hengert. Egy asztalnál ültek. talán 12-en, vagy 13-an. Az asztal közepére helyezték az általam átadott hengert. Nem tudtam mi lehet benne. Talán 5-vagy 6 tanácstag egy-egy ujját rányomta a hengerre. A henger teteje így felnyílt és egy hosszúkás kristályt emeltek ki belőle. Egy mélyedésbe helyezték az asztalon, és egy térbeli kép jelent meg. Bolygókat láttam. Talán a Föld és a környező bolygók voltak. Beszélgettek. Nem értettem a beszédüket. A gondolataikba nem akartam belépni.

A duális világban előző életekről beszélünk/ezek az inkarnációink/. A MAGas Tér Világában nem beszélünk. Tudjuk Mi mindenek vagyunk egyszerre. Időtlen örök Létben.

AZ ŐRTORONY

Az út a Belső Templomba már megszokott. A vízesés kristálytiszta vizének ízét még érezem a számban, és feltöltő energiáját a testemben. Az erdő ösvénye emelkedni kezdett. Gyorsan haladtam felfelé, míg nem megláttam az ismerős őrtornyot. Egy alacsonyabb hegy tetején állt magányosan. Kapuja, a leereszthető vasrács fent volt. A torony nem túl nagy és nem túl magas. Csak egy bástya valójában. Ahogy átkeltem a kapun, megpillantottam a csigalépcsőt.

Ilyenkor mindig felmegyek, most is ezt tettem. Néhány pillanat, és a bástya tornyából vizsgálhattam az elterülő vidéket. Láttam a mezőt, mögötte a tengerpart, és persze a körbeívelő hegyeket, melyeket a hidak kötöttek össze. A hét hegy a hét szentéllyel a tetején. Mindegyik más színben. A hét csakra szentélye. Vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya és arany. Az arany szentély tövéből eredt a vízesés, onnan hullt alá a mélybe, a hatalmas erdő közepén, kimagasodva a tisztásból, a tó vizét táplálva.

Jól láttam mind a hét a szentélyt. Kicsit távolabb, közel a tengerhez a Hold Temploma, az üvegkupolával. És közvetlenül előttem, az őrtorony közvetlen szomszédságában, de valamivel magasan, a Belső Templom. Körkörös Bástyával, és a közepén a piramis alakú kristállyal, mely a belső szentélyből magasodott ki. Előtte a kis kettős torony.
Lelépdeltem a csigalépcsőn, és elindultam a két hegy között húzódó nyergen, mely kövezett, és kőkorláttal szegélyezett. A korláton kívül mélység…

A BELSŐ TEMPLOM

A templom kapujához érkeztem. Úgy 8 méternyire magasodott előttem. Gyönyörű kovácsolt vas pántokkal, vasalatokkal és zárral. Eszembe jutott, hogy milyen régen jártam már erre. (Mármint hónapokkal ezelőtt meditáltam utoljára erre). Mindkét kezem tenyerét rátettem az ajtóra. Zöld fény világított kezeim alatt, majd feltárult a szentély kétszárnyú kapuja. A látvány mindig lenyűgöz, amikor belépek.

Nyugodt félhomály fogadott, de a színek rendkívül élénkek emellett. Már a gondolataim irányítottak. Egy falba épített szekrényt nyitottam, balra előttem az előcsarnokban. A tisztító energiagömbök ezer színben ragyogva röppentek ki, és szinte követni sem lehetett a mozgásukat, úgy cikáztak és pörögtek, bejárva minden zugot. A pangó erőket, a port és állottságot a frissesség és rend tiszta energiái váltották fel. A két szkíta harcos szobra még mozdulatlanul állt a belső terem boltíve alatt. Majd megmozdultak. A kő megelevenedett, és élettel telt meg. Íj és fokos, lándzsa és kard volt övükön, kezükben. Leléptek emelvényükről és szemben velem letérdeltek, majd főt hajtottak. Néhány másodperc várakozás után pedig visszaálltak az emelvényre a helyükre.

Elhaladva mellettük az ólomüveg ablakokra pillantottam. Felfelé kellett néznem. Három jobb oldalon és három bal oldalon. Ezek mindig az életfeladatoddal aktuálisan összefüggő élőket mutatják. Ott volt Turul, és a Horus sólyom. Inanna, Nimród és a hétlábú táltos ló, valamint a háttérben a hétfejű sárkány. A hatodik ablak most nem rémlik. Valamiért kiesett a tudatomból.

A belső teremből a már említett ikertornyokba szintén csigalépcső vezetett. Fel is lépdeltem, majd az emeleten a bal oldali toronyszobába léptem. Ez egy gyógyító szoba. Gyógyító erők, energiák és lények várnak itt. Egy kezelőasztalra fekültem, mely gyakorlatilag egy kék színű fény-ágy. Megindult a kezelés. Átsugároztak, minden szervemet feltöltötték, gyógyították. Amikor végeztem, visszatértem a belső csarnokba.

A SORS KÖNYVE

Hátrébb magasodott a hatalmas kristály piramis, mögötte egy emelvény, az oltárral. Az oltár mintha egy üveg, vagy kristálytömbből állna. A mélyéről vastag tömbnyi könyv kezdett emelkedni. Számos dísz és minta díszítette e könyvet. Az oltár felületén kis üveglap ajtócskák nyíltak ketté, és a könyv kiemelkedett belőle. Ez a könyv a sorsom könyve. Nyílni kezdett, miközben átpördültek a lapjai. Majd kinyílt egy helyen. Ezután kiemelkedett belőle egy hologram. Ez a szimbólumom. Előbb lebegett a könyv felett, majd végezve feladatát a kristály piramis tövéhez repült, egészen a padló szintjéig. Energiája a padlóra sugárzott. A padló felületén egy csík jelent meg, majd téglalap alakú fénykeret látszott elmozdulni. Akár egy tolóajtó, úgy siklott félre a márványpadló egy négyszöge. Egy lépcső bontakozott ki a feltáruló nyílásban. Megközelítettem, majd megindultam lefelé.

A SZENTÉLY ALATTI TÓ

A lépcsőn haladva a kezdeti félhomály derengéssé, majd egyre erősebb fénnyé változott. Majd leértem a lépcső aljára. Egy kis füves terület, ami fogadott. A terület pedig egy tóban folytatódott. Hosszúkás, elnyúló alakkal, melynek a túlsó végét csak sejteni lehet. A tó egyik oldalán magas domboldallal, a másik oldalon zsombékos, nádas területtel. Ez a szentély alatti tó. A titkok tudója. Felülete alig fodrozódott. Szinte tükörsima volt. Elindultam felé. Tudod már nem először járok itt. Sőt már nagyon sok alkalommal fordultam meg erre, így számomra egyértelmű volt, hogy rálépek a tó tükrére, és a víz felszínén lépdelek, mintha egy üveglapon járnék. Így haladtam kábé 80-100 métert, majd megálltam.

Bepillantottam a vízbe. Kerestem azt,ami, vagy aki miatt jöttem. Igen. Megpillantottam az alakot. A felszín alatt. És kinyújtottam mindkét kezem. Kiemeltem őt a vízből. Bőr és szövet öltözéke fekete volt. Arca nőies. Idomai és alakja karcsú, esztétikus, arányos. Valami egészen furcsa rajta. Mi az? Hár nagyon hasonlít rám, de mégis más. És mintha ismerném. És nem csak a szememmel látom őt. Érzem is. És tudom is. A Felsőbb Én elég furcsa érzéseket tud kiváltani. Hát hogy a fenébe ne, ha már magasabb Fény SZÍNteken EGY veled. Nincs titkod előtte. Érez téged. Benned van. Minden sejtedben. Szóval kiemeltem és megöleltem. És kívántam is. Pedig androgün a lelkem. Van neki mindene…

Egymás szemébe néztünk. Néha előfordul, hogy megengedjük magunknak azt a luxust, hogy beszélgessünk, de most nem tettük. Tudjuk egymás gondolatát! „Nos induljunk?” „Igen.”

És elkezdtünk a tóba merülni. Majd megfordulva és fogva egymás kezét fejjel lefelé nagy sebességgel haladtunk lefelé. Nem úsztunk, csak haladtunk. Egészen a tó aljáig. És megérkezve talpra álltunk.
Félhomály és sejtelmes fények sejtelmes fényforrásokból, ami körülvett bennünket. És magas sötét tömbök. Egy nagy piramis és épületek. Elindultunk közöttük. Nagyjából 3-400 m után célhoz értünk. Ez is egy szentély.

A TÓ MÉLYI SZENTÉLY

Nevezzük a Tó Mélyi Szentélynek. Magasan ívelő gótikus ajtó előtt álltunk. Megfogtuk egymás kezét, majd Én a bal, társam a jobb tenyerét helyezte az ajtóra. És az ajtó feltárult. Furcsán, mert két külső szárnya kifelé, két belső szárnya befelé tárult. És mi volt előttünk? Egy újabb ajtó. Valamivel kisebb, mint az első, de ugyanúgy nézett ki. És az is ki- és betárult. Mögötte még egy, egy mérettel kisebb ajtó. És az is tárult. Hét ilyen ajtó tárult ki előttünk. És akkor bejutottunk. Egy csarnokban találtuk magunkat. Sok magas oszlop, félhomály, sejtelmes fények. A csarnok mérete…hát legalább 300 méter hosszú, 100 m széles, és 30 m magas. És ott megálltunk.

Eddig mindig is így volt, így történt a meditációban. Előző életet, vagy előző életbeli képességet tekinthetsz meg, vagy tekinthetsz bele itt. Állapotomtól függően részletgazdag, vagy elmosódott a környezet, de alapjában véve eddig semmi új nem történt. Persze, hiszen másért érkeztem. Az izgalom most kezdődik…

AZ ÉLETEK CELLÁI

Letérdeltünk mindketten, és az ajtóhoz hasonlatosan tenyerünket a padlóra helyeztük. Itt is végtelen tükröződő márvány borított mindent. A csarnok teljes hosszában kettényílt az aljzat. Zöldes-sárgás fény sugárzott ki a résből. És nyílt szép lassan. Úgy 20 méter szélesre tárult, és megállt a mozgása. Benne mintha víz lett volna, mint egy mély medencében, de nem víz volt. Ez plazma. Teljességében plazma töltötte ki.
Benne pedig, mint a japán motelekben az ágy-szobák, mélységében és hosszában fülkék sorai és oszlopai húzódtak. Nagyjából 1,5 X 1,5 méteres négyzetek. Talán üveg, vagy kristály lapok voltak. Kicsit lentebb és előrébb bal oldalon egy négyzet alakú kristály világos zöld színben ragyogott. Oda fogunk menni, gondoltam, vagyis kaptam a gondolatot. Belemerültünk a plazmába. Leúsztunk a zöld fényig. Ott megálltunk. Összenéztünk. Még várni szeretnék. Kértem egy percet. Majd ez a kristály is kettévált, és beléptem a fülkébe, vagy cellába. Bent sötét volt, de lehetett látni.

AZ ELŐZŐ ÉLET

Kicsit izgulni kezdtem. Nehezen indult be a tudatvetülés. Lassan kezdtem rátalálni a szálra. És igen. A kép kibontakozott körülöttem. Nem volt éppen szívderítő a környezet. Egy nő karjaiban találtam magam. Úgy két hónapos csecsemő lehettem. Tudtam, hogy ő nem az anyám. Éreztem a szeretetét. A mellére helyezett. Szopni kezdtem. A tej sűrű volt és finom. Megnyugodtam lassan, majd elaludtam. Valaki idehozott engem nemrégen. Egy férfi volt. Bőr és fém páncélban, sisakkal a fején. Az arcát nem lehetett látni. A nő egy erdő széli kis kunyhóban élt. Az erdő sötét volt. Valami télszerű évszak volt, mert nem voltak levelek a fákon. Az erdő szélétől a másik a irányban egy hosszú végeláthatatlan völgy húzódott, magas, szakadékszerű sziklák határolták. Majdnem szurdoknak mondható, de széles volt. Völgy-szurdok. Ha végignéztél rajta, majd felfelé tekintettél, két halvány bolygót lehetett látni egymás mögött. Egy kisebbet és egy nagyobbat.

A férfi időnként megjelent, és adott egy-egy erszény aranyat a nőnek. Az arcát sosem láttam a sisakjától. Lovon érkezett minden esetben. Én közben cseperedtem. Keresztül kasul átjártam az erdőt, minden zegét-zugát ismertem. A völgyből nem merészkedtem ki. Az erdőben jól éreztem magam. A nő ellátott. Etetett, itatott, szállást adott, gondoskodott rólam. Aztán úgy 10 éves lehettem, amikor a lovas hozott egy lovat nekem. Nem beszéltünk soha. A gondolatainkat is csak csínján cseréltük. A lényeg, hogy meg kellet tanulnom lovagolni. Egyedül. De tudtam, hogy kell. Meg is tanultam. 14 évesen értem jött a lovas férfi és elvitt magával. Ellovagoltunk egy hegyhez, ahol a sziklában egy kristály kapu volt. A kristályba beléptünk, majd egy palotába jutottunk. És egy hatalmas terembe jutottunk. Ott egy trónszerű széken egy hatalmas férfi ült. Én úgy 2 m magas lehettem, de ő 5 méter magas volt legalább. A lovas páncélos, aki eljött néha, pedig kb 2,5 méter magas volt. Itt is gondolattal kommunikáltunk. A lényeg az volt, hogy kezdjék el a kiképzésemet.

A KIKÉPZÉS

Hasonló páncélt kaptam mint a lovas férfi, amilyet viselt. Bőr fémlemezekkel. És sisakot. Lovon és gyalog tanultam íjjal lőni, és kardot forgatni. Úgy tizennyolc éves koromig, tehát legalább 4 évig képeztek. Gyorsan tanultam mindent, ezért „csak” négy évig tartott a kiképzésem. Közben mágikus harcot is tanultam. Elmével irányítottam tárgyakat. Beléptem gondolatokba. Olvastam és elültettem gondolatokat. Tudtam gyógyítani a kezemmel. Kisebb energiagömböket készítettem, amiket el tudtam dobni.

Tanultam filozófiát. A Világegyetem törvényeit. A bolygókat. Egy mágus-harcost képeztek ki belőlem.

Nem ismertem a szüleimet. Soha nem tudtam kik voltak ők. A bolygó, ahol nevelkedtem egy nem túl világos, nem túl meleg bolygó. Sok sziklával, kevés növényzettel. Állatok nem éltek rajta. Két bolygó nagyon közel volt, amolyan holdnak látszottak, de nem világítottak. gyakorlatilag éjszaka sosem volt. Mindig világos, vagy kevésbé világos.

És 18 évesen megtudtam miért is vagyok itt. A genetikám alapján kerültem ide. azért vigyáztak rám, és képeztek ki, mert a génjeim szerint utazhattam a csillagkapun át. Hová? A Földre. A génjeim alkalmassá tettek arra, hogy utazzak és híreket vigyek a Földre.

Kiknek? Az atlantiszi emberiségnek.

Megkaptam az első küldetést. Egy lezárt arany hengert kaptam a kezembe, felöltöttem a páncélomat, és beléptem a csillagkapuba. Egy búraszerű erőtér vette körül. Egyszerűen belebukkantam az erőtérbe és ahogy a kör alakú nyíláshoz léptem beszippantott az erőtér. Talán 10-15 mp-ig tartózkodtam a féregjáratban. Aztán megérkeztem.

ATLANTISZ

Gyönyörű látvány fogadott. Előző bolygómon szürke, barna és fekete sziklák, alig zöldülő fák. Állandó borongós szürkület vett körül. A Földön Atlantiszra érkeztem. Minden fehér és pasztell színben pompázott. Sok fehér ruhás ember vett körül. Furcsán néztem ki közöttük a páncélomban. Az utcákon és tágas tereken kristályokat láttam, repülő és sikló járműveket. Boldog és önfeledt embereket, akik jártak-keltek, beszélgettek, nevetgéltek.

Szeretettel és kedvesen fogadtak, majd hívtak és kísértek. A Nagy Tanácshoz kellett vinnem a hengert. Egy asztalnál ültek. talán 12-en, vagy 13-an. Az asztal közepére helyezték az általam átadott hengert. Nem tudtam mi lehet benne. Talán 5-vagy 6 tanácstag egy-egy ujját rányomta a hengerre. A henger teteje így felnyílt és egy hosszúkás kristályt emeltek ki belőle. Egy mélyedésbe helyezték az asztalon, és egy térbeli kép jelent meg. Bolygókat láttam. Talán a Föld és a környező bolygók voltak. Beszélgettek. Nem értettem a beszédüket. A gondolataikba nem akartam belépni. Egyébként az atlantisziak nagyon ápolt, úgy 1,5-1,7 méter magasak voltak. Megengedték, hogy maradjak pár napig. A térbeli kép nagyon fontos lehetett számukra, de nem tudtam mi lehet a lényeg.

VISSZATÉRÉS

Néhány nap múlva a csillagkapun keresztül visszamentem a bolygómra. Az óriásoknál gondolati úton megtudtam, hogy 3 évente vinnem kell egy ilyen kristály üzenetet az atlantisziaknak. Tovább képeztem magam harcmodorban, tudásban és mágiában. 3 év múlva újra vittem a kristályt. Ismét a nagy Tanácshoz kerültem. Most idegesebbek voltak, mint a múltkor. A gondolataikból érzékeltem, hogy nem akarnak lépni. Fontos lépéseket eltitkolnak a lakosság elől. Még várni akarnak, pedig tenni kellene. Ismét maradtam néhány napig. Megismerkedtem egy csodálatos atlantiszi lánnyal. Lassan elkezdtem a nyelvüket tanulni. Korábban nem is beszéltem, de a beszéd nem jelentett gondot. Megtanultam pár szót atlantiszi nyelven. A bolygó lakói, ahonnan jöttem, az óriások lakhelye. Az óriások sok dolgot megtanítottak az atlantisziaknak. Segítik a tudományt és a csillagászatot.

3 évig nem láttam a lányt. Majd újabb kristályt hoztam. A tanács továbbra sem adott ki információt. A lánnyal még közelebb kerültünk egymáshoz. A nyelvüket már elég jól megtanultam. De vissza kellett mennem az óriásokhoz.

Újabb 3 év következett. Az óriások átadták az információt, hogy génjeim egy része atlantiszi. A következő kristály üzenet után, ha nem akarok nem kell visszatérnem. Maradhatok a Földön. A küldetésem ezzel befejeződik az ő szempontjukból. Elköszöntek, és átadták a hengert.

A PUSZTULÁS

Atlantiszon szívesen fogadtak. Nem nagyon voltak harcilag képzett emberek közöttük. Már 12 éve az óriások jelezték, hogy a bolygók mozgása alapján és más jelekből következően tudják, hogy Atlantisz hamarosan elsüllyed. Az utolsó üzenet pár évben határozta meg a katasztrófa közeledtét. A lánnyal egybe keltünk. A házasság, mint intézmény nem létezett, de sokan párban éltek. Született két gyermekünk. A 4. évben, amikor ide költöztem, beindult a süllyedés. A Nagy Tanács amellett döntött, hogy átadja az információt a lakosságnak. Sajnos csak egy héttel előtte. A papi rend el tudott menekülni. Tudtak olyan módszereket, hogy meditációval és imaginációval egy repülő járművet készítettek, amire én és a családom is felszállhatott. talán 1000-1500 ember tudott a hajóra feljutni.
Kisebb járművekkel még menekültek, de a kristály hajtás nem volt elegendő több ezer km megtételére. A szerencsésebbek találtak kisebb szigeteket, de a lakosság, több millió ember odaveszett. A mer-ka-ba hajóval Egyiptomba repültünk. Egy piramisra szálltunk le. Ott letelepedtünk. Néhány ember már élt ott. Jó pár év múlva, talán 8-10 év elteltével megtámadtak bennünket a hüllők. A nőket és gyerekeket jöttek elhurcolni, mert a vérükre és sejtjeikre volt szükségük. Hatalmas harc volt. Végül elmentek. Visszatértem a városba, de a családomat nem találtam meg. Ettől fogva magányosan éltem. Kb. 250 évesen haltam meg Egyiptomban. Akkor még zöld volt minden, sivatag nem volt. Nagyon jól éreztem magam, de hiányoztak a gyerekeim és a családom. Amit még tudtam segítettem, tudásommal és erőmmel, végül 250 évesen kértem a visszatérést magasabb síkokra.

MEDITÁCIÓ

A Tó Mélyi Szentélyből és csarnokból Felsőbb Énemmel visszatértem a tó felszínére, majd onnan egyedül a Belső Templomba, majd a vízeséshez és a rétre…

Mindazt, amit leírtam, egy inkarnációs meditáció során láttam és gondoltam. Nem regényt, vagy novellát találtam ki, hanem ezt láttam és tapasztaltam. Hogy megtörtént e mindez néhány ezer éve, vagy sem? Nem tudom…rád bízom mit kezdesz vele. A reinkarnáció-az előző életek egymásból egymásba forgása ott található az Asztrális Testedben lenyomatként…a tudatalattin keresztül ez előhívható. Élj szeretetben sorsod végtelen Útján!

Ajánlott írások:

Kristóf István Kristóf | K3IST

Kristóf István Kristóf | K3IST

LélekMentor | Szenzuális Masszőr

  • lélekoldó-beavató érzéki masszázsok
  • meditációs csomagok /PDF+MP3/
  • jelenlétben a lélekmentorral
  • tantra, yoni, lingam masszázs tanfolyamok

Szeretettel Köszöntelek!

Kristóf István /K3IST/ vagyok. 2003-ban léptem arra az útra, mely azóta egyre meghatározóbbá vált a számomra. A sok korábban megválaszolatalan kérdésemre elkezdtek megérkezni a válaszok. És ezek a válaszok nem légből kapottak voltak, hanem a mindennapokban tapasztalhattam meg róluk, hogy valósak.

Lassan haladtam a magam megéléseinek útján, és apró lépésekben érkeztek a megoldások. Aztán 2012-2013 táján berobbant a nitró az égéstérbe. Jött a holisztikus tudatosság, mely azután az önismeretemet mélyen befelé, és a végtelen univerzum irányába kifelé egyszerre röpítette túlzások nélkül.

Kicsit fentebb láthatod, hogy mi mindennel foglalkozok most. Annyit tennék mindehhez hozzá, hogy semmit nem adok át úgy, hogy azt előtte ne tapasztaltam volna meg a magam sorsában, ne éreztem volna a saját bőrömön. Ezért tudom, hogy valós az, amit megoldásként, segítésként, iránymutatásként átadhatok Neked.

Köszönöm, hogy itt vagy! Igazán hálás vagyok!


Itt üzenhetsz nekünk a CIKKel, vagy mással kapcsolatban:

2 + 1 =

Más-Világ-Lét A Tudatosság RendSzere weboldal. Kezdő lépések a tudatossá váláshoz!

K3IST | Hogyan Lettem Tantra Masszőr | e-book

megrendelés gomb 

Tantra | Intimitás | Beavatás

NEM érzel hiányt a lelked mélyén?

Valami megfoghatatlan fájdalmat?

Íme egy titkokat feltáró út, mely minden leplet leránt a masszázsok mély lelki folyamatairól.

Mégis miként érkeztem erre az útra, és hogyan jutottam át a sorban érkező akadályokon?

...mindez pedig hogyan avat be, és hogyan segít Téged a Magad Útján?

PDF | E-BOOK | EPUB

Hogyan Lettem Tantra Maszőr EPUB PDF Hogyan Lettem Tantra Masszőr

Történetek ÉLetem Sűrűjéből

ÉRDEKEL-Katt IDE

 ____________

Inkább valami más érdekel?

A MASSZÁZSOK | KATT IDE

A TANFOLYAMOK | KATT IDE

A MEDITÁCIÓK | KATT IDE

Az ingyenes HÍRLEVÉL | KATT IDE

A BESZÉLGETÉS | KATT IDE