Kristóf István: Születés

2017. november 12.
szerző: Kristóf István
téma: Róna

Anya óv, és körülvesz,
táplál és veled él,
míg benne élsz.
Lelketek összeér ,
szívetek együtt ver,
véretek táplálja testetek, mely egy.

Tompa félhomályba beszűrődő
neszek között ölel át a Szeretet,
míg fényben fürdesz,
mely langyosan melegít és véd.

Szabadon lebegsz a Melegség karjaiban.
Anya óv, és körülvesz,
táplál és veled él,
míg benne élsz.
Lelketek összeér ,
szívetek együtt ver,
véretek táplálja testetek, mely egy.

Ha fáj, együtt fáj,
az öröm ugyanaz.
A külvilág csak nyomokban
hatol lényetek szerető lüktetésébe,
és együtt érzitek a Világot,
s magatok, kik benne vagytok.

Egyszer eljő a jel,
hogy menni kell,
készülődni egy nagy Útra,
ami ugyan elkezdődött már,
de rideg valójában még nem mutatkozott.

Indulj hát el parány,
hisz tudod, itt az idő,
egyszerre van itt jelen, múlt ,jövő.

Nehéz az Út , fárasztó, s mindketten
kimerítő feladatot vállaltatok a Szeretetért.
Néhány nekirugaszkodó fájdalmas kiáltás után,
szorító, nyilalló sötét kínok közepette
Fény tör elő a homályból,
majd hirtelen eljön az érzés,
mely egyszerre Minden.

Tekintetetek ekkor összeér:
Végre láthatod ,kit eddig éreztél,
szeresd tovább, kit eddig féltettél,
ne feledd soha, ki az kit éltettél,
Ő neked Minden, bárhogy is döntöttél.