Előző Életek 2. Az Íjfeszítő Futár

Elérkezett a nap. Lóháton érkeztünk a zikkurathoz. Hatalmas volt. A csúcsa a felhőkbe ért. Mindig felhők takarták, sosem oszlottak fel. Körötte egy óriási város terült el. Baab Ilan.

Előző Életek 1. A Hírvivő Harcos-Mágus.

…ez alkalommal a szentély 6 ablaka: Inanna, NibUr, Sárkány Úr, Tátos Lyó, Turul és egy ismeretlen Ív.

A TÓ MÉLYI SZENTÉLY

A Tó Mélyi Szentély 7 kapuja feltárult előttünk. Beléptünk a hatalmas csarnokba. Az első oszloppár előtt megálltunk, majd Én a bal, Felsőbb Énem a jobb tenyerét helyezte a fénylő helyekre. Halovány zöld kezeket formáztak, és világítottak. A padló azon nyomban megindult, s két irányban, mint valami tolóajtó szétnyílt kimért lassúsággal.

A sok-sok fülke feltárult szemünk előtt. Lassan leereszkedtünk a terembe, és valahol bal oldalon egészen mélyen láttuk a derengő fényt, ahová most mennünk kellett. Elértük az egyetlen világító fülke ajtaját. Még egyszer rátekintettem Felsőbb Énemre, majd tenyeremet a fülkére helyeztem. Feltárult, majd betértem. A képernyő ott volt előttem. Leültem és figyelni kezdtem. Persze az egyes előző életek nem csupán egy képernyő hatását keltették itt a fülkében, hiszen éreztél, beszéltél, testnek érezted magad, amint belekerültél. A képernyő jelképpé vált, amint belehelyezkedtél az ÉLetbe.

GYERMEKKOR

Most is így történt. A születésem nem jött elő. Az első kép, amikor 2-3 hónaposan éppen anyám etetett a melleiből. Valamilyen állatprémbe voltam csavarva. Esett az eső, és sötét volt. Így hozott és vitt. Néha letett aludnom. Egy sátorban laktunk az erdő szélén. Apám távol volt valahol. Hetekig nem történt semmi változás.

Aztán hazaért apám többedmagával. Talán akkor látott először. Bőr és fém páncélt, sisakot hordott. Sok-sok lova volt a törzsnek. Amikor megérkeztek, gyakorolni kezdtek, majd vadászni indultak. A vadászat csak egy-két napig tartott, s hamar visszatértek a zsákmánnyal. Lovon íjászkodtak, karddal gyakoroltak vívni, próbáltak helyzeteket. Gyakorlatilag vívás, íjászat és vadászat töltötte ki az idejüket.

Közben én nőttön nőttem. 2 évesen már fakarddal és pici íjjal gyakoroltam a hasonszőrű porontyokkal. A lovon íjászkodást csak 4 évesen engedték elkezdeni. Amikor 4 éves lettem elindult a komolyabb kiképzés. A törzsünknek, melynek apám volt a választott vezetője 25 íjfeszítő lovast kellett küldenie 25-40 éves kor között, amikor hívás érkezett a királytól. A gyakorlás többek között abból is állt, hogy be tudtam fordulni a ló hasa alá, és oldalra, előre és hátra is tudtam nyilat lőni, nagyjából tenyérnyi pontossággal 25-30 méterre eltalálva a célt. Persze karddal, íjjal és fokossal is megtanultunk bánni.

BAAB ILAN

Elérkezett a nap. Lóháton érkeztünk a zikkurathoz. Hatalmas volt. A csúcsa a felhőkbe ért. Mindig felhők takarták, sosem oszlottak fel. Körötte egy óriási város terült el. Baab Ilan. 100 ezer fős sereg gyűlt össze a város alatt. Tábort ütöttünk. Gyakoroltunk, s néha hadrendbe álltunk lóháton. 10 emberből a 10. volt az első parancsnok. Mondhatni tizedes. A tizedeseknek a századosok adtak parancsot, de a századosok az alájuk tartozó 99 embernek is adtak közvetlen utasításokat. Mind a 99-et névről ismerték. A századosoknak az ezredesek, nekik a tízezredesek adtak át parancsokat. Ők már csak a tiszteknek adtak ki parancsot. A rangokat a sisakok és kesztyűk színéből lehetett tudni: piros, kék, zöld, fekete, sárga.

NIB UR

Nagyjából egy hete táboroztunk a város alatt, amikor be kellett mennie a parancsnokoknak a palotába. Megbeszélést tartottunk a következő hadjáratról. Hatalmas volt a kimagasló zikkurat. Egy hosszú lépcsősoron tudtunk bemenni, ahol óriási csarnokba jutottunk, magas oszlopokkal. Várakoztunk a királyra.

Nimród hamarosan megérkezett. Kb. 5-7 m magas lehetett. Hasonló bőr és fém páncélt viselt mint mi, bár látni lehetett, hogy díszesebb és előkelőbb volt a miénknél. Megbeszéltük a várható ütközet részleteit.

LYÓ SZEDER és KÖKÉNY SZEM

Közben volt jövés menés. A palotában élőknek természetes volt mindez, illetve semmi tiltás nem volt, így a hölgyek, szolgálók, szolgálatteljesítők néha megálltak mellettünk, hallgatták az eligazítást, majd továbbmentek. Kissé távolabb egy zöld ruhás fiatal lányt pillantottam meg. Az volt a feltűnő, hogy engem figyelt. Le sem vette a szemét rólam. Az eligazítás végén egy lakoma következett, amolyan „svédasztalos” eszem-iszom. A lakoma közben szóba elegyedtem a lánnyal. Kiderült, hogy Nimród rokona, bár nem hercegnő, de udvarhölgy. A neve nem derült ki a meditációból. ÖnMAGammal kapcsolatban is annyi jött, hogy a Lyó Szeder törzsből jöttünk 25-öd magammal. Egyre közelebb kerültem érzelmileg a lányhoz.

FELTÁRUL A VIDÉK

Még a csata előtt felvitt a zikkurat felső szintjére, pontosabban a tetejére. Teljesen tiszta volt a légkör a csúcsán. Kiderült, hogy ez így van beállítva, vagyis úgy van, hogy folyamatosan a legfelső emelet felhőtakarásban kell legyen, mivel a földön kívüli hajókat nem kell lássa a nép. A hétszünyű (hét-szín-tű) zikkurat tetejére szálltak ezek időnként. Ali egyszer volt a felső szinten, az nem beszélhetett erről senkinek. Gyakorlatilag beavatott lettem.

CSATA a FEKETE SZAKÁLL SEREGGEL

Pár nap múlva megkezdődött a csata. A mi 100 ezres seregünk ellen, nem messze a várostól északon 500 ezres fekete szakáll sereg gyűlt össze. Így nevezte őket mindenki. Valami módon hódítani jöttek.

Gyakorlatilag körbevettük őket, és a csata megkezdődött. Váltva közelítettünk, majd távolodtunk az ellenséges seregtől. Közben íjjal és karddal tizedeltük őket. Lassanként felmorzsolódtak. Az íjfeszítők győzelmével zárult a viadal.

AZ ŐRSÉG

Visszatértünk a város alatti táborba. Közben én bejáratos lettem a palotába és rendszeresen találkoztam szívem hölgyével. Már vissza sem tértem a Lyó Szeder törzsbe, hanem a palotaőrség tagja lettem, és egybe keltem a szerelmemmel.

Ezután itt teljesítettem szolgálatot. Őrség, vadászatok, lovaglás, bajvívás tette ki a hétköznapjaimat. Egy alkalommal a király társaságában kellett a 7. szünytre menni. Nem említettem korábban, de ez egy kristály, vagy üveg lifttel történt minden esetben, nem lépcsők hosszú során kellett loholni.

A FÖLD ELHAGYÁSA

Tehát úgy 12-en felmentünk a tetőre, és ott hajóba szálltunk. Természetesen egy űrhajóba. A csillagközi tér, az űr és a csillagok jól látszottak,amíg utaztunk, de ez nem volt több 15-20 percnél. Egy nagyobb csillaghajóba érkeztünk meg. A csillaghajón óriások (mint amilyen Nimród), hüllők, jó dragoniták, kék emberek , szürkék és sokféle nép és faj volt jelen. A tárgyalások mellett, melybe mi nem folytunk bele, inkább valamiféle testőrség, vagy díszőrség-díszkíséret szerepe volt a miénk. Ám emellett vizsgálatokat is végeztek velünk. Vér és más genetikai vizsgálatokon mentünk keresztül. A több földi kísérlet részeként időnként megvizsgáltak különböző embercsoportokat. A földi csatákban az idegen fajok és az óriások általában nem vettek részt, vagy csupán néhány irányító szerepét látták el, így az emberek voltak, akik fegyverrel egymásnak estek. Néha előfordult Földközeli, vagy a Föld légkörében zajló harc, de a felhők miatt ezt nem látták az emberek. Tehát a harc külön folyt űr és külön földi szinten. Más szintű fegyverekkel is természetesen.

EGYIPTOM

Amikor visszatértünk a Földre és a palotába, az élet haladt a maga medrében. Született egy kislányunk, majd 2 fiunk is. Ők is 4 évesen kezdhettek bele a harc és vívás, íjfeszítés tanulásába és gyakorlásába.
Egy alkalommal futári feladatot kaptam. Alkaromra, a könyékig érő kesztyű egy zsebébe, vagy bugyrába egy réztokot tettek, melyben lepecsételt levél volt. Ezzel a levéllel kellett ellovagolnom. Egy váltólovat vittem magammal, és ellovagoltam Egyiptomig. Ott nem közvetlenül az uralkodónak, de át kellett adnom a levelet. Nagyjából egy napig voltam az ottani palotában. minden zöld volt, a sivatagnak semmi nyoma. a szfinx is közelben volt, és néhány piramis.

A réztokot visszakaptam a válaszlevéllel, és lóhalálában visszavágtattam a két váltólóval Baab Ilanba.

VÉG és KEZDET

Ezután folytatódott az életem az őrségben és a családommal. Unokák születtek, s lassan megöregedtünk a hitvesemmel. Amikor meghalt, én elhagytam a palotát. Egy erdőbe költöztem, ahol a hegyek között éltem. Vadászgattam, gyűjtögettem. Néha felém vetődött egy-egy vándor, vagy tanácsért hozzám küldtek ífjú íjfeszítőket. Közben jártam az erdőt egyre lassabban és öregebben, míg egy alkalommal elterültem a fák között, és szellem-lelkem visszatért honába, az égi királyságba.