Előző Életek 3. Az Ágyas

2018. január 4.
szerző: Kristóf István
téma: Mende-Monda

Egyik vadászat során elszakadtam a csoporttól. Az erdőben lépdeltem lovam hátán, és nézelődtem. Egy ösvényen haladva három alakot pillantottam meg magam előtt. Meglepődtem, egy pillanatra megijedtem, de gyorsan lenyugodtam. A három alak…

A Belső Templom

A Belső Templom kapuja kitárult. Beléptem a félhomályos csarnokba. A fény a színes ólomüveg ablakokon szűrődött be. Az előtérben kinyitottam egy magas szekrényt, melyből a tisztító fénygömbök azonnal kirepültek. Mind a 12. Cikázni kezdtek és repkedtek, míg minden felületen végig nem szaladtak, mígnem minden tisztává és csillogóvá vált. Ahogyan kireppentek, úgy tértek vissza helyükre. A szekrény becsukódott.
Léptem egyet, és a két mozdulatlan hun-szkíta harcos szobor, mely őrzőként állt a felettem magasodó csúcsos boltív mögött, megmozdult. Leléptek emelvényükről, és térdet hajtottak előttem. Egyiknél fokos és íj, másiknál kard és lándzsa. A térd és főhajtást követően visszaálltak a helyükre.

Ezután sorra vettem a 6 színes ablakot. Az ablakok most a táltos lovat, Nimród királyt, a Turult, Inannát, egy Dingirt, és Gaiát mutatták. Gaiához odamentem és köszöntöttem. Ő fogadta. A Dingir is mozgott. Egy ideig eltartott, míg felismertem.

Az oltárhoz mentem, és ráhelyeztem a kezem, ahogyan máskor is. Lassan szétnyílt a felülete, és kiemelkedett a Sors Könyve. Kinyílt a könyv, és kirepült belőle a szimbólum térbeli alakja. Odarepült a kristály piramis tövéhez és leereszkedett a kövezetre. Finom érintését követően az aljzat nyílni kezdett, és a levezető lépcsősor megjelent.

A Templom Alatti Tó

Lépdeltem a hosszú lépcsősoron lefelé, míg megpillantottam a templom alatt elterülő tükörsima tavat. A tó partján meg sem álltam, egyből a közepére siettem, a megszokott módon a víz tetején haladva, mintha jégen haladnék. A tó közepén megálltam és letekintettem. A tükre alól egy alak nézett vissza rám. Rögtön nyújtottam a kezem felé, ahogyan ő is ezt tette. Kiemeltem, és megöleltem. Szépséges alakja sudár volt, ölelése gyönyörteli. Felsőbb Énemet így üdvözöltem. Most sem beszélgettünk, csak tudtuk a másik gondolatait. Gyorsan ereszkedni kezdtünk a tó mélyére.

Lent a megszokott félhomály fogadott, mely szinte sötétségnek tűnt. Lassan haladtunk a sötét piramisok és épületek között a Tó Alatti Szentély kapujáig. A kapu előtt megfogtuk egymás kezét, majd kellő helyen egy-egy kezünket a kapura helyeztük.

A kapu kitárult. Kifelé is kinyílt két szárnya és befelé is. Az első kaput aztán követte további hat kapu. Míg haladtunk ezen kapukon át, egy hosszú árkádon végighaladva, úgy nyíltak a kapuk.

Végül beléptünk a Nagy Csarnokba. Megálltunk. Hatalmas tér, oszlopokkal, ablakokkal, tükröződő márvány kövezettel. Néhány lépés után megálltunk, majd térdre ereszkedtünk. Tenyerünket a kőre helyeztük, ami nyomban nyílni kezdett. Feltárult a kamrák mély terme. Vízszerű plazmával volt töltve. Leereszkedtünk.

Előző Életek

Lassan közeledtünk a legjobban világító kis ajtóhoz. Sorok és oszlopok sok száznyi ajtó hálózata jobb és baloldalt, amit láttunk. Előző életek és képességek. Megálltunk hát a kiválasztott kis ajtó előtt. Zöldes fényben világított. Ránéztem kísérőmre, tekintetünk egybeolvadt, majd feltárult az ajtó. Bemásztam kis fülkébe. Ülnöm kellett, ám puha fotelszerű volt a belső tér, így kényelmesen el tudtam helyezkedni. Megjelent előttem a kristályszerű képernyő. Négy sarkán a négy elem. (Tűz, Víz,Levegő,Föld)

A kristály képernyő belső terében találtam magam. Egy csecsemő feküdt bölcsőjében, fehér csipkés kis ágyneműben. Éreztem őt. Egy kislány. A bölcsőhalál folytán leállt a légzése. Talán 3 hónapos lehetett. Igen. Megállapodtunk. Beléptem a testébe. Légzése elindult. Én már ő voltam.
Anyám amolyan mindenes öltöztető nő volt egy erdélyi kastélyban, míg apám a testőrséghez tartozott. Gyermekként mindig éreztették velem az előkelő urak, hogy alacsonyabb a származásom náluknál, de a gyerekek ettől függetlenül engedték, hogy játsszak velük.

Gyermekkor

Gyermekkorom így telt egy kastélyban. A birtok ura úgy 12 évesen szemet vetett rám. Ez akkor egy döntésre késztette. A szüleim nem mondhattak ellent, és beleegyeztek, hogy ágyasnak képezzenek engem. Tanultam sok dolgot. Karddal vívni, íjjal vadászni. Tanultam történelmet, irodalmat, mértant. Valamint a gyönyör művészetére képeztek ki. Kurtizánokhoz jártam el egy bordélyba, ahol mindent megtanultam a női és férfi testről, a bujálkodásról, a gyönyörről és az örömszerzésről. 17 évesen az úr elvette a szüzességem.

Felnőtté Válás

Fel voltam rá készítve, így természetes volt. Életem ettől kezdve az udvarhölgyekéhez hasonlatosan telt. Társalgás, lakomák, vadászatok, cicoma. Időnként kilovagoltam az úrral. Minden kívánalmát kielégítettem. Szeretni nem szerettem, de jól éreztem magam a társaságában és az ágyában, melyet más hölgyekkel is megosztott, ahogyan engem is gyakran felkínált vendég hölgyek és urak számára, akik jórészt éltek is a lehetőséggel. Mindez természetes volt nekem, és élveztet találtam az életemben. A vagyonon és rangon kívül mindenem meg volt amit abban az időben el lehetett érni.

Egyik vadászat során elszakadtam a csoporttól. Az erdőben lépdeltem lovam hátán, és nézelődtem. Egy ösvényen haladva három alakot pillantottam meg magam előtt. Meglepődtem, egy pillanatra megijedtem, de gyorsan lenyugodtam. A három alak fénylett, és a szivárvány minden színében pompázott. Leginkább a világos lila és a rózsaszín uralkodott a színeikben, de egyébként minden színt felfedeztem náluk. Tündérek voltak, nem a földi fajtából. Az embereknél kicsit magasabbak. Azt hiszem nem beszéltek, de mindent értettem, amit gondoltak. Azt kérték tőlem, hogy öljek meg valakit. Először úgy értettem, hogy az urat kell megölnöm, de később megértettem, hogy egy vendéget, aki jön az úrhoz.
Hát hallani sem akartam róla. Távol állt tőlem ez a cselekedet. Aztán valami oknál fogva mégis azonosultam a dologgal, és elszántam magam rá.

A Tett

Leendő áldozatomat akkor még személyesen nem ismertem. Néhány nap múlva vendégek érkeztek a kastélyba, és ő köztük volt. Felismertem az arcáról, amit a tündérek már megmutattak. A szokásos módon az úr hamar felajánlotta szolgálataimat az előkelő vendégnek, aki nem állt ellen. Aznap éjszaka a hálószobámban fogadtam is. Hogy miként, azt nem tudom, de szereztem valamilyen mérget, amit a borába kevertem. Együtt voltunk későig, és gyönyörteli volt szeretkezésünk. Majd csak a végén itta ki a poharát. Nem sokkal utána nem jól érezte magát, így kilovagolt az éjszaka közepén a kastélyból. Másnap megtalálták nem messze az erdőben. Hamarosan kiderült a mérgezés. Az úr tudta, hogy velem volt az éjszaka a vendége, így gyorsan rám terelődött a gyanú.

A Vég

Tömlöcbe zártak, és pár nap múlva a tárgyalásomon egyértelművé vált, hogy én tettem. A miértet nem is kérdezték. Halálra ítéltek. Néhány óra után valahol a kastély falainak tövében térdre kényszerítettek, majd lecsapták egy karddal a fejemet. Láttam a testem, a vért, és a guruló fejet kívülről. Már nem ember voltam. Természetesnek tűnt az állapot és a helyzet. Nem voltam szomorú, nem csüggedtem el. Kis ideig ott maradtam, majd asztráltestem felemelkedett, és egy nem túl magasan lebegő fénylő űrhajóba szálltam, ahol a tündérek fogadtak, akikkel az erdőben találkoztam. Elhagytuk a Földet…