Te Felnőttél Már?

2018. február 26.
szerző: Kristóf István
téma: Mag-Lélek

Amikor ígéretet teszel, vagy kimondasz valamit, olyan, mintha az univerzummal szerződést kötnél. A lelkiismereted (ha van ilyen) ettől kezdve úgy kezeli ezt a kimondott ígéretet, hogy be fogod tartani a szavad. Persze a külső körülmények, melyek rajtad kívül állnak, még megváltozhatnak abban a tekintetben, hogy ne tudd megtartani a szavad, de törekedsz e betartani?

Az első ismérve annak, hogy kiléptél a gyermekkorból, az, hogy képes vagy e felelősséget vállalni. Elsőként saját tetteidért, majd a nagyobb felelősség esetében már másokért is.

A másik fontos ismérve a felnőtté válás folyamatának a tisztelet. Önmagad, és más emberek tisztelete nemi, faji, korosztálybeli hovatartozástól függetlenül. Képes vagy e tisztelni egy 3 éves gyermeket? Képes vagy e tisztelni az emberi faj minden egyes tagját? Öreget, beteget, hajléktalant, alacsonyan iskolázottat, vagy bármilyen szempontból a társadalom szélére szorult, kitaszított embertársadat?

Mintha mindez eltűnt volna a világból. Mintha a tisztelet, és a felelősségvállalás nem is létezne.

Mindezekkel szorosan együvé tartoznak azon dolgok, mint például lelkiismeret, kimondott szó, vagy ígéret, a becsület, az igazságérzet, a gerincesség.

Amikor ígéretet teszel, vagy kimondasz valamit, olyan, mintha az univerzummal szerződést kötnél. A lelkiismereted (ha van ilyen) ettől kezdve úgy kezeli ezt a kimondott ígéretet, hogy be fogod tartani a szavad. Persze a külső körülmények, melyek rajtad kívül állnak, még megváltozhatnak abban a tekintetben, hogy ne tudd megtartani a szavad, de törekedsz e betartani? Ami rajtad múlik, azt teljességgel és odaadással, vagyis becsülettel és helytállva megteszed? Ha meghalsz, beteg leszel, vagy természeti katasztrófa következtében nem tudod megtartani ígéreted, az elfogadható! De csak ezen esetek!

Ezért szól így a közhely, hogy ne tégy meggondolatlan ígéretet. Légy hű önmagadhoz! Légy becsületes! Azért, mert elvárásokat támasztanak veled szemben, azért ne ígérj olyat, amit várnak tőled, de tudod, hogy nem leszel képes szóról szóra betartani. Itt kezdődik a felnőtt ember. A felnőtt ember igazat szól. Becsületes és gerinces. Nem füllent, nem állít valótlant. A gyerek az, aki megmásítja az adott szavát. Itt van valahol a határvonal a gyerek és felnőtt között.

Nagyon gyakran találkozok ezzel a jelenséggel. Társadalmi szintű kóros elváltozás, hogy a biológiai értelemben már felnőtt emberek még hazugságok, hamis ígéretek, gerinctelen hazugságok és füllentések között lavírozgatnak, és ha szembesítik ezzel a dologgal őket, akkor kikelve önmagukból szitkozódnak, vádaskodnak, rosszabb esetben azt is odateszik, hogy „Nem írtam alá! Mutass papírt róla!” .

Őseink megfontoltak minden kimondott szót. A becsületük múlott azon, hogy betartják e adott szavukat. A kimondott szó súlya ezt jelentette. A könnyelmű kijelentések gazdái hamar kitaszítottá váltak, elvesztették becsületüket, és kiszorultak a gerinces és egyenes társadalomból. Ezek az emberek már önmagukat sem voltak képesek tisztelni, becsülni, nem hogy a többi embert. Ez volt a tisztesség, a becsület, a gerincesség kora, mely letűnt egykoron, s csak nyomokban lelhető fel ma, jelen világunkban.

Nos itt kezdődik, és itt is fejeződik be a felnőtté válás. A felelősség felvállalása szavainkért, tetteinkért, és a ránk bízott javakért és emberekért. Mindenki más, aki ezt nem képes felvállalni, aki nem képes betartani, az nem mondható felelős, tisztességes, becsületes és igaz felnőtt embernek. Az még gyermek, ha 40, ha 50,ha 60 éves is.