Utak Életeken Át

2018. május 31.
szerző: Kristóf István
téma: Kozmikus Tudatosság

Ember vagy itt és most. Nem tehetsz mást, csak megengeded, hogy megtörténjen mindaz, amit életútnak hívnak. Ebbe beletartozik, hogy a környezeted ember-szereplői azt teszik, ami neked egy külső, külvilágból érkező inger, hatás, vagy tanítás. Minden tanít. Minden alakít. Vagyis ne válaszd szét a belsőt a külsőtől, mert e kettő egy.

A fejlődés ezen szabályok mentén haladhat csak, egy felsőbb tudat által vezérelve, melyhez azonban emberként nem férhetsz hozzá. Amíg tehát ember vagy, addig a sorsodat, és az általa megtapasztalható fejlődést megélheted, de nem irányíthatod.

Ám a külső világ ehhez kell, akár tükörnek nevezed, akár a belső világ külső sűrű anyagból képzett segítő környezetének. Ebben egy egész életre, vagy több egész életre rendezték be a játékteret, és tettek bele segítő statisztákat-szereplőket. Ők mind-mind az utunkat és fejlődésünket segítik, és ugyanúgy mi is statisztái vagyunk másoknak.

Haladnunk kell a meghatározott úton mind kívül, mind belül. Van aki több időt, és több utat helyezett a belső fejlődésre, van aki több történést helyezett a külső megtapasztalásra, mint magasabb szintű tudat. Ám mindenki teszi a dolgát.

Amikor felsőbb tudatunk cselekedtet, akkor azzal hatunk a többi emberre, ilyenkor azonban mindig van visszahatás is, vagyis soha, semmi nem egyoldalú. Minden történés, amit mi cselekedetnek hiszünk, és minden történés, ami ténylegesen történés egyszerre zajlik kint és bent. A legfőbb cél az érzelmi, és érzéki megtapasztalás, hiszen a lélektest és a mentáltest is megőrzi az élet nevű folyamat (több száz, vagy több ezer élet) minden másodpercét, és ezekkel az információkkal tud tovább lépni.

A lényeg ebben az, hogy nem választhatod külön azt, hogy mit mondasz, mit cselekszel, mit gondolsz, mit érzel, mit érzékelsz attól, hogy mi történik körülötted, veled, másokkal, a szűkebb világban, a bővebb földi világban, és a még bővebb univerzumban. És ez a kombinált folyamat csak azokban a dimenziókban van jelen, melyeket emberi érzékszerveiddel, vagy magasabb tudatoddal érzékelsz. Ennél sokszorta több dimenzió-sík és világ létezik.

Ember vagy itt és most. Nem tehetsz mást, csak megengeded, hogy megtörténjen mindaz, amit életútnak hívnak. Ebbe beletartozik, hogy a környezeted ember-szereplői azt teszik, ami neked egy külső, külvilágból érkező inger, hatás, vagy tanítás. Minden tanít. Minden alakít. Vagyis ne válaszd szét a belsőt a külsőtől, mert e kettő egy. Emberi testben megtapasztalva pedig főként egy, miközben lavírozol, a belső folyamataid (melyek szintén nem az emberi szintedről irányítottak) és külső történések között (ezek pedig szintén nem az emberi szintedről irányítottak).

Vagyis jön minden, és te engedd meg, hogy alakítson mindez. Mióta kapcsolódtál ehhez a fizikai-emberi testhez, azóta semmit nem tettél a magad akaratából és szándékából, és nem történt semmi, amire hatni tudhattál emberként.

DE!!!

Úgy élted meg, hogy mégis megvolt mindennek az illúziója. Vagyis a földi élet nevű rabszolga sorsban elhisszük, hogy mi vagyunk, mi teszünk, mi döntünk, nem egy magasabb szintű tudat hajtja végre rajtunk keresztül ezt az egészet.

Itt kell megemlítenem még:

Véleményem szerint teljes igazság csak univerzumi szinten létezik. A szabadság, mint jog, melyhez a szabad akarat is tartozik, pedig univerzumi törvény. Emberként jogod van a szabadsághoz, ám nem te döntöd el, hogy mikor részesülhetsz belőle. A sors magasabb szinten íródik, így a felsőbb tudatod az, aki határoz valójában. Ha a karma törvénye okán belekerültél egy folyamatba,akkor a felsőbb tudatodnak is némiképp meghatározott, hogy az életút-sorsod miként alakíthatja.

Az teljes igazságot is csak lassan közelítheted meg, ám emberként sosem juthatsz hozzá. A sors belső útjai mellett a külső utakat is járni kell, és ezekben sok ember segítségre szorul. Szerencsés vagy, ha nem köt a szegénység, a nélkülözés, ha nem éhezel, ha nem fázol, ha szabadon járhatsz és kelhetsz e világban, ám sok millió ember ezt nem teheti meg.

Ha éppen erre az időszakra írtad meg az ébredésed, akkor szükséged lehet ébresztőre, vagy ébresztőkre. Ez esetben azok közé tartozol, akik még nem ébredtek rá emberi mivoltukra és valóságukra, arra hogy tehetnek az életük változásáért, a szabadságukért, ami jár nekik, csak nem jut. Amennyiben a sorsukban eljött az ébredés ideje. Az egóval azonosulók egy tompult, a manipulatív hatalmi eszközök által irányított álomszerű tudatállapotban élnek.

Amíg az emberiség a jelen helyzetében sínylődik, és csapdában, rabságban tartják az említett módon, addig nem beszélhetünk szabadságról és igazságról.
Amíg emberi testben tartózkodsz, addig a külvilág igenis hat rád, és mindez az utadat, és megtapasztalásodat szolgálja, vagyis a meditáció, belső tudati szintek ideig óráig szabadíthatnak fel, de előbb utóbb vissza kell térned a külvilág dolgaihoz, ahol szembesülsz a külvilág hatalmi rendszerének valóságával. Ha csak a belső úton való haladás lenne a sorsod, akkor az emberi testre szükséged sem lenne.