Az Igaz Valóság, a Való Igazság

2019. január 11.
szerző: Kristóf István
téma: Kozmikus Tudatosság

Amíg a szeretet, az egység, az együvé tartozás nem jelenik meg a szívedben, addig a lelked, és rajta keresztül a Forrás Mindenség csendben marad, és várakozik.

Ne akard azonnal megérteni, csupán érezd mi lehet, ami benned megmozdul, áramlani, majd áradni kezd!

Tudom, hogy Ki az EMBER(test). Tudom, hogy amíg azonosultságban vagyok vele, addig komolyabb válaszokra nem lelhetek. Amíg a fizikai síkon lézengek, gyötrődök, harcolok, addig fejlődésem lassú és nehézkes marad.

Így tehát számos életemben az ellenállásba ütközve tapasztalhatom meg a (rész, és egyben vész)teljességet, mely csupán emberi tudatom egy parányi része számára jelentős. Valójában ez a „teljesség” csekély, sekély. Ez a teljesség töredék-való. Kínokat, küzdelmet, mások legyőzését, vagy önnön veszteségeimet jelenti. Hamis és torz képet, mely a Valóság Teljességének egyetlen parányi kockája csupán.

Tehát amíg ezen életeimben tartózkodok, addig a tudatosság, a fejlődés, a felemelkedés kudarcra van ítélve. Azonban ezen életek nem hiábavalók! Lényegük a nehézségekben, a félelem alapú struktúrában, a karma alapú sorsban rejlik, és mutatkozik meg.

Sötétségben, önhittségben, tudatlanságban versenyezve önmagammal, a világgal, vagy a világgal szemben, örök harcban, szélsőséges ítélkezésben elmerülve, és fulladozva, a test gyors elhasználódása mellett tapasztalhatok vajmi keveset.

De!!!

Ezen túl tekintve! Kilépve e korlátokból, a sötétségből, a kezdeti pislákoló fény egyre nagyobb ívben világít rá valóságomra.

A valóság a Teljes Igazság része, amellett, hogy a Teljes Igazság csak a teljes Mindenségben létezhet. Ám míg a sötétség hamis illúzió világa a hazugságon alapul, amit az egó vetít köréd, és emberi mivoltod egyik felét úgy határozza meg, hogy csak ezt látod, addig a fele-felére, a fene fenét eszik oldalra állít. Közben bekaphatod! J A napi felesed…

Ebben a közegben és állapotban csak a sötétséget láthatod, és élheted.

Ha azonban az említett fénysugár felé, a növekvő fénykör irányába tekintesz, majd elindulsz és haladsz, felfedezel, akkor gyorssá válik a fejlődésed, emelkedésed.

Tudatosságod kiterjed, a lelked begerjed, és apránként ebbe a fénytől teleárasztott körbe belenőve megvilágosodsz.

Na akkor már megérted, hogy eddig semmi voltál. Értelmetlen lett volna számodra bármit is a fényről beszélni, vagy rávilágítani az igazság bármely vetületére.

Így hát, amíg az egóval azonosultságban élő tudattal taposod a planéta burkolt felszínét, addig csak naiv és hülye kérdéseket tehetsz fel azok felé, akik már a világos oldalon száguldanak, míg te egy helyben, a sötétségben kurjongatsz, szitkozódsz, minősítesz, félsz, harcolsz, hagyod magad becsapni, és szolgálod a szeretetlenséget, a sár korának hatalmi gépezetét.

Most pedig felháborodsz, mert a sötétséged szemét szúrja ez a parányi tű vékonyságú fénysugár, amit felvillantottam eme írásban.

A fényben járók ilyenkor bólintanak, és azt mondják: „Igen! Emlékszem. Én is itt jártam egykor.” Nem háborognak, nem kötözködnek, nem akarják okosan megmagyarázni szegénységüket, nem acsarkodnak habzó szájjal. Hiszen a valóság, az igazság, a fény oldalán ezek a dolgok jelentéktelenné válnak.

A politika, a bürokrácia, a bankrendszer, a média, az ipar, a divat, a munkahelyek, az éhezők, a gazdagok, a fegyverek, a katonák, a rendőrök, a bírók stb. stb. sötét világa paránnyá zsugorodik, és bár egy szúnyog is szívhatja a véred, és érintkeznünk kell ezzel a világgal, de már nem hat a félelmeinkre, az egónkra szemellenzőként.

Higgy, bízz és tájékozódj! (Nehogy a tv-ből, az újságból, a hírekből, mert ezeken keresztül kapod a hamis információkat.) Viszont az eddig hihetetlen dolgokat kezdd el befogadni, majd elfogadni. Ezután megtapasztalhatod létezésük valódiságát.

Ameddig ellenállsz a fénynek, addig nem tapasztalhatod meg a valóságot. Az igazság rejtve marad előtted, amíg a hazugságok hálójában áltatod magad, és mások rovására cselekszel. Amíg a szeretet, az egység, az együvé tartozás nem jelenik meg a szívedben, addig a lelked, és rajta keresztül a Forrás Mindenség csendben marad, és várakozik.
Talán dióhéjban ennyi.

Sokan ráébredtek már kik is vagyunk valójában. Ehhez azonban ki kellett lépni a sötétségből.

Kívánom neked, ha még nem leltél rá az igaz útra, és a fényt még nem engedted be a szívedbe; az Egód még elhiteti veled, hogy te Ő vagy, akkor hamarosan lelj rá fény utadra, ami lelked megtapasztalását jelenti!

Hálás vagyok, ha eljutottál eddig az olvasással! Köszönöm