Dávid Júlia-Az Őrző Nagyboldogasszonyunk /Inanna, Ishtar, Babba Ilona/

A Női és Férfi Erők

2017. június 6.
szerző: Kristóf István
téma: Tantrikus Szem-Lélek

A női minta eltűnt a világból, amikor a családokat szétszabdalták azzal, hogy az anyákat és leányaikat a gyárakba küldték dolgozni a tűzhely mellől. Amikor elűzettek onnan, akkor kihunyt a tűz, a szeretet, mely összetartotta a társadalom sejtjét. Mint a betegség, vagy a rák, úgy roncsolta szét ez a világ a családokat,és azt ami összetartotta őket; a női erő, és a családi tűzhely a ház közepében, szívében, mit a nő szakrális ereje táplált. Felborult a rend, felborult a rend-SZER, s eként kihúnyni látszik a SZER-elem, s a SZER-etet, mely elengedhetetlen, mégis elengedődött, s a Női erő kihaló sorsra ítéltetett. A hamuban még rá lehet lelni a parázsra. Tündér Ilona, Babba Mária, Inanna az aranyasszonyok ősi mágiája ott fénylik még a hamuban. De meddig?

Ezen írásomat gondolatébresztőnek szánom, hiszen a gondolat teremtő erővel bír. Részrehajlás nélkül, bárki hibáztatása nélkül szeretném eléd tárni gondolataimat és sugallataimat. Tudod!! Ez nem személyes! Szeretnék némi vészharangot kongatni!

Nem vagyok szociológus, nem vagyok pszichológus, csak nyitott szemmel és szívvel élek a Világban, így nem is vitára kívánok okot adni, csupán egy fajta szemlélettel szeretnék mindazok elé állni, kik sorsukba belefoglalták, hogy ezt az írást végig fogják olvasni.

A mindennapi életünkben, hogy hogyan viszonyulunk valóságunkhoz, csak rajtunk múlik. A bennünk zajló érzések kizárólag a mieink, hiszen ki más érezhetné azokat. A bennünket érzékszervi úton elérő ingerek, hatások senki mást nem érnek el. Ezért a világ, ami körülvesz bennünket, nem is lehet csak a miénk. Persze körülöttünk ott él és tevékenykedik több ezer ember, és sok más dolog is körbevesz az embereken kívül, azonban az érzékeink és érzéseink csak a mi számunkra küldenek ,adnak információt. Ezért minden rajtunk múlik, és nem mutogathatunk másra, nem hibáztathatunk senkit, a bennünket érő hatások miatt.

Az azonos töltésű pólusok taszítják egymást. A mágnes magnetikus pólusai, csak ha ellentétes töltéssel rendelkeznek, abban az esetben vonzzák egymást, és tapadnak össze. A női és férfi energia, a női és férfi őserő, vagy princípium ott van minden emberben. Mindenkiben ott van mindkettő valamilyen arányban, és összetételben keveredve.

Ha a nő a külvilágban nem talál rá a férfira, ellenpólusára, akihez vonzódik, akkor megteremti önmagán belül. Az érzések, képek, érzetek, gondolatok világa az agyunk és tudatunk számára ugyanúgy történhet bennünk, és rajtunk kívül, a megtapasztalás és sorsunk megélése szempontjából ugyanaz a kint és a bent világa. A nő alkalmazkodva ahhoz, hogy nem talál rá vonzó ellenpólusára, megteremti a gondolataiban, érzéseiben, és eként bele is éli magát abba, amit nem tud megtapasztalni a gyakorlatban. Ez pedig előbb-utóbb megjelenik a természetében, majd külső jegyeiben.

Egyre nagyobb arányban láthatunk olyan nőket, akik elférfiasodtak (nadrág, sapka, rövid haj,cigaretta, közönséges szavak használata, durva természet, az érzelmek háttérbe szorulása mellett a racionalitás megjelenése, karrierizmus, főnökösködő-kioktató magatartás) Ezek a nők taszítják a férfiakat, hosszú távon nem kellenek, hiszen női jellegüket elveszítették, és a férfit, ha egészséges lélekben és testben, akkor a női energiák vonzzák, és nem ezek. Így egyre több az egyedülálló nő, divatos kifejezéssel élve a szingli. Ez társadalmi jelenség, de valójában nem a társadalom okozza a megjelenését, hanem az egyén.

Természetesen minden érmének két oldala van, tehát a férfiaknál is jellemző, hogy nem képesek felnőni, lélekben felnőtt férfivá válni. Nincs követendő apa-férfi ideál. Inkább kisfiúk maradnak, sokkal kényelmesebb ebben a szerepben elpancsikolni. Az anyák elnéző magatartása, majomszeretete, túlzó gondoskodása, ami gyakorlatilag az életképtelenség határára taszítja fiaikat, azt eredményezi, hogy anyafüggővé válnak, és lassan hasonulnak anyjukhoz, kapaszkodnak gyermekkori életükbe, miáltal képtelenek felelős férfivá érni.

Ezek a fiúk 30-40 éves korukig, vagy még tovább az anyjukkal maradnak. Ha mégis képesek leválni az anyai emlőről, akkor gyakran jóval idősebb nőt találnak párkapcsolatuknak. Emellett, ha lelkületükben fejlődni kívántak, de erős apai példa nem állt előttük, akkor az anyjuk képére formálódnak, vagyis elnőiesednek, és nem csak idősebb, de férfias természetű és külsejű nőket találnak maguknak. Ezek a nők férfi energetikával megáldva elnyomják a párjuk férfi oldalát, és tovább erősítik a nőt a férfiban.

Sok nőies, vagy csíra külsejű férfi, és sok férfias külsejű és energetikájú nő jön szembe az utcán, vagy megy el mellettünk a közértben. Ezek a férfiak, és ezek a nők 50-60 éves kor között, amikor már kivonul a szexualitás az életükből, vagyis nincs nemi élet az életben, s az élet élvezetét az ételben keresik, nos ezek gyakran megállapíthatatlan nemi identitást mutatnak fenotípusukat (külső jegyek) tekintve.

…és egyre harsogóbbak, egyre hangosabbak a segélykiáltások!

A társadalom egészséges része egyre nehezebben talál magához mérten méltó kapcsolatra. A médiában, az ismeretségi körben, az internetes oldalakon egyre több a segélykiáltás. Mindkét oldal, a férfiak és a nők egyaránt mutogatni kezdenek a másik oldalra, a társadalomra, a politikára, a családi és gazdasági környezetre, vagy akár a történelem során bekövetkező eseményekre.

Holott csak az történt, hogy elengedték ezek a férfiak és nők a kezükből az irányítást. Mikor történt mindez? Lehet, hogy az atyáskodó, gondoskodó államszerkezet, az öngondoskodásról lenevelt városi kaptár élet ezt eredményezte? Vagy inkább csak erősen hatott azokra, akik erre hajlamosak voltak, és nem tudatosodott bennük, hogy ők maguk és utódaik hová fognak alakulni, ha ezt az utat választják?
Úgy vélem, hogy ezek a már-már degenerációs folyamatok akkor történnek meg, amikor a felettünk álló képzelt, vagy valós családi és társadalmi szint irányít, túlgondoskodik, és meghatároz. Nem engedi, hogy önállóan tegyük azt, amire teremtettünk.

Amikor ennek tudatára ébredünk, akkor kell leszakadni, és önazonossá válni, valamint elindulni utunkon. Az önismeret ösvényén haladva és formálódva, az elfogadásban és megtapasztalásban elmélyülve eljutni az önszeretet pislákoló, majd egyre nagyobb lánggal élő gyönyörébe, ahonnan már csak egy aprócska lépésre van a feltétel nélküli szeretet, az egység, vagyis a teremtő forrás alaprezgése.
Persze ehhez komoly lépések kellenek az önállóság terén. Az állam-egyház-vallás-korlátolt tudatosságú szülők mindezt nem akarják. Ezt nekünk kell akarni, és megtenni. határozottan és eltökélten, nem határozatlanul és eltökölve…

A nő legyen NŐ, a fiú legyen FÉRFI!! (nem csaj, nem buxa,nem gáré és nem pasi, vagy csávó, vagy tag(hímtag nélkül))

Aki keres, az talál Utat. Számos lehetőség, és követendő példa, vagy személy van körülöttünk, akik felé érdemes nyitni. Megtenni az első lépéseket Önmagunkért, a családunkért, a jövőnkért. Egy degenerált, elkorcsosított, család-excentrikus társadalom nem képes fennmaradni. Káoszba fullad, és nem lesz képes önfenntartásra sem. Mintha mindebben szándékos hátsó akaratot vélnék kiérezni, de valójában minden az egyénen múlik. Minden rajtad múlik!
 Rajta!

A női minta eltűnt a világból, amikor a családokat szétszabdalták azzal, hogy az anyákat és leányaikat a gyárakba küldték dolgozni a tűzhely mellől. Amikor elűzettek onnan, akkor kihunyt a tűz, a szeretet, mely összetartotta a társadalom sejtjét. Mint a betegség, vagy a rák, úgy roncsolta szét ez a világ a családokat,és azt ami összetartotta őket; a női erő, és a családi tűzhely a ház közepében, szívében, mit a nő szakrális ereje táplált. Felborult a rend, felborult a rend-SZER, s eként kihúnyni látszik a SZER-elem, s a SZER-etet, mely elengedhetetlen, mégis elengedődött, s a Női erő kihaló sorsra ítéltetett. A hamuban még rá lehet lelni a parázsra. Tündér Ilona, Babba Mária, Inanna az aranyasszonyok ősi mágiája ott fénylik még a hamuban.
 De meddig?

…mindez és minden az egyén lélek-erején nyugszik. A hagyományból az ős-tudást át kell formálni a jelen-létre, hisz már nem a patakban kell mosni, és nem a bálban kell táncolni és kedvest találni, de az alapok, az összefüggések, az átültethető javak, a szépség, a szeretet, az egybe tartozás nem változott. Bennünk nem változott semmi.
A MAG ott él mindenkiben. Kezdd el ápolni, öntözgetni és nevelni hadd sarjadjék életfa mindenki szívéből. Áldás!