2024. január 27.

szerző: Kristóf István | K3IST

téma: Kozmikus Tudatosság

Ide kapcslódó Videó a YouTubeon:

Az Elme Csapdája

Az elmével azonosulók lusták ahhoz, hogy az önismeret útján elinduljanak. Az önismereti út a mai társadalom kiútja, a kimászás a mocsár meleg pocsolyájából.

 A tudat beszűkülése és erőszakos beszűkítése a médiák fő feladata, hogy ne akarjon senki az önismeret útjára lépni. Az elmét kondicionálják és edzik, hogy ne kezdje el önmagát kívülről megfigyelni, mert akkor ki-ki rájön, hogy nem azonos az ember az elméjével. Hogy a tudat és a tudatosság egy univerzumi szint, az elme meg a teljes beszűkülés és önbecsapás szintje.

A Felismerés Az Első Lépcsőfok

Amíg valaki nem akarja tudni, hogy ki ő valójában és mit keres itt, ahol van, addig igénye sincs arra, hogy tovább lépjen a gyökér csakra szintjén. Addig pedig csak a pénz, a kajálás, és a nyájba idomulás vezeti, meg a külső szabályzók, törvények, szabályok határozzák meg. Így nem is jöhet rá végtelenségére, szabadságára és korlátok nélküliségére.

 Nem fog tudni kiszabadulni ezekből, hiszen a szenvedésének okát nem látja. Mivel a szenvedés oka az elme korlátai közé szűkülés, és a jelenből való kizökkenés a gondolatok, az elme által. A jelen a teljesség, az egység, míg a múlt, a jövő és a bírálat a félség, a félelem állapota. Addig marad a félelem, amíg meg nem születik a felismerés, és a felismeréssel érkező tudatosság.

 Azon lehet vitatkozni, hogy ezt a felismerést ki fogja bekapcsolni és mikor. Az elmével azonosuló beszűkült tudat olyan csapda, hogy ott ezt nem lehet megtenni, csak az ezen kívüli, ezen túlmutató tudat képes csak erre. 

A Függőségek és Kötelezettségek

A függés, a függőség és a kötelességek, kötelezettségek, melyek a szabadságod útjában állnak. A médiák és „okos” eszközök a kényelmet és a dopamin függőséget kínálják a tudatlanok számára. Ebből a mai ember nem akar, nem tud kilépni, mert úgy vélekedik róla, hogy ez a modern emberiség természetes állapota. Most nem említem a gyógyszerfüggőséget, az alkoholt, a kábítószereket, a számítógépes játékokat, a nikotint és más függőséget okozó dolgokat, melyek valójában csak következményei a lelkünkben létező hajlamnak, sebeknek, sérüléseknek, űrnek, melyet be akarunk valamivel tömni.

 Így rabságban marad, és egy alacsony tudatszinten reked az ember. A felismerése ennek az állapotnak és helyzetnek a tudatosság első lépcsőfoka. Azonban bármikor vissza lehet zuhanni a tudatlanság szintjére, ha valaki függő, vagy megfelelési kényszer állapotba helyezi magát másoktól, szerektől, vagy a függésben tartó korlátok és szabályok oldaláról.

Az Önbecsapás Végtelensége

Az egyén, az ember szabadságra, szeretetre vágyik, de ezeket nem kaphatja meg, csak morzsákat kap ezekből a jelenlegi társadalmi fejlettségi szinten. Hiszen ezeket a világban és a társaiban keresi. Erőszakkal el akarja venni, vagy pénzen meg akarja venni. Aztán, amikor sikerül, akkor az gyorsan elfogy, hiszen egy-egy morzsa csak egy pillanatnyi ízt ad, aztán elillan.

 Amíg nem születik meg a felismerés, hogy a szabadságot, a szeretetet, és az ezekkel járó boldogságot nem lehet kint, az emberek között, a társadalomban, a világban megtalálni és tartóssá tenni, addig tudatlan versenyfutás, rabság, szenvedés, küzdelem kísér és kísért minden tudatlan embert.

 Egyszerűen lehetetlen a jelen társadalmi fejlettségi szinten ezt kint megtalálni. Arra kell rájönni, hogy amit szeretnék, amire vágyok, azt emberiség, társadalom szinten nem tudom elérni. Ha egy diktátor vagyok, és törvénybe iktatom a kötelező boldogságot és szeretetet, akkor sem, mert az emberek erre most még nem képesek.

Önismeret és Tudatosság

Vagyis nincs más megoldás, a magam kezébe kell vennem az életem irányítását. Ám ezt sem tudom megtenni, mivel függök a társadalomtól ezer szálon a fizikai és társadalmi szinten. Tudatosan elkezdhetek függetlenné válni, felszámolni a társadalomhoz kapcsolódó függőségeimet. Ám, ha ezeket fel is számolom, a kollektív tudat és tudatalatti szinteken kapcsolódok, tehát függök tőlük.

 Ha tehát önellátóvá válok, tudatossá válok, önszeretetem és önismeretem által a belső mélységem, a lelkem, a tudatom tudatossá, önazonossá, függetlenné válik, akkor sem tudok itt a Földön teljesen szabaddá, feltétel nélküli egységben és szeretetben létezővé válni. Hiszen a kollektív tudatalatti és tudat, mint massza hat rám éberen és álmomban.

 Tehát a földi életeken át vezető út a szabadság, a szeretet, a boldogság felé a tudatosság nélkül lehetetlen, a felismerést és felébredést követően válhatok tudatossá, és akkor az önismeret útján haladva elkezdhetek kimászni a tudatlanság mocsarából. Ám a teljes kiszabadulás csak azután következhet be, miután elhagyom a földi emberiség energiahalmazát.

 Ettől függetlenül hatok a kollektív tudatra és tudatalattira, és ezzel együtt feladatom és kötelességem magamat emelni, fejleszteni, megélni mindazt, ami itt történik, mivel ez által járulok hozzá a magam, és az emberiség szabaddá válásához.

 Tehetem mindezt az elme erejével és akaratával, de tehetem azzal, hogy átengedem mindezt a lényemnek, mely az univerzális tudatot hozza be az életem és fejlődésem irányítójául. Lehetek akarattal fejlődő, és lehetek elengedéssel, megengedéssel megélőn fejlődő.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Legyen Fénnyel Telő a Napod!

Ölellek!

K3IST

 YouTube Videó

A jelenleg zajló folyamatokról és változásról